Hát nem is tudom hol kezdjem...
Szombat volt. Sütött a nap, és élveztem a hétvégét. Mivel még nem gyógyultam ki teljesen a megfázásból, majdnem a fél szombatot végig aludtam. Így örömömre nem kellett elmennem a HIHETETLENŰLUNALMAS iskolabálra. (Tavaj mikor ott voltam, a férfi technika tanárunk beöltözött balettáncosnak, és szószerint balettozott. Mert ez annyira humoros.)
Majd később, úgy kb. 4 órakor elvittük a kistesómat, aki viszont ,ment a HIHETETLENÜLUNALMAS iskolabálra az osztálytársával. Nagyon nagyon boldog voltam hogy nyugalomban lehetek majd ott mamámnál. És bár tényleg beteg voltam, de mamámmal elmentünk a közeli bevásárlóközpontba, ahol egy híres és kiemelném, hogy NAGYON NAGYON helyes fiú, (vagyis férfi) lépett fel. Előtte is rajongtam érte, és most is. Szeme a legszebb a világon. Csillogó halvány zöld, és van még benne kék is. Beolvadtunk az óriási tömegbe, és vártuk hogy Dénes előjöjjön a fal mögül, és láthassam élőben is.
Énekhangja gyönyörű volt. Olyan érett, néha mély és olyan varázslatos. Olyan jó érzés volt látni azt a hihetetlenül aranyos arcát. És tudom hogy ezt minden lány elmondja a neki teszett fiúról, de Dénes tényleg nagyon különleges. Más mint a többiek. Nagyon komoly, de ha mosolyog, az a legőszintébb mosoly a világon. És mikor vége volt a varázslatnak, és befejezte az éneklést, bemondták hogy az infós pultnál lehet autogramot kérni. Na oké, már itt elég durván megnövekedett az adrenalin szintem. Természetesen hoztam magammal papírt és egy tollat, hogy ha lehet, kérjek tőle egy aláírást. Jó vagy rossz,de nagyon szeretek autogramot gyűjteni. Siettünk felfelé a pulthoz, mint a tömeg majdnem kétharmada is. Kicsit durva volt látni ahogy az emberek egyszerre elkezdtek mozgólépcsőzni és felmenni egy pulthoz. Én is hihetetlenül gyorsan siettem felfelé, mamámat hátrahagyva. Elég nehéz elképzelni, de hatalmas tömeg volt, és mindenki agyonnyomott mindenkit. Kb. háromnegyed órát kellett várnom, majd eljött a pillanat. Annyit kellett várnom, hogy rákvörösre pirultam, a szívemet hangosan hallottam a fülembe dobogni. Befejezte az előttem lévő lánynak a dedikálást, majd felnézett rám, és mélyen belenézett a szemembe. Az én szemembe, az ő gyönyörű szemével. Hihetetlen érzés volt. Olyan volt mintha láttam volna a szemében mindent ami jó, és szép. Mintha láttam volna a lelkét, ami ragyogóan tiszta volt...
Dénes az a különleges gyémánt, akit mindenki akar, de senki sem kaphatja meg.
Folytatás hamarosan!
(a történet igaz)
